Az olasz válogatott 1982 után ismét világbajnoki címet szerzett, Cannavaróék tizenegyesekkel nyerték meg a döntőt. A finálé nagy vesztese Zidane és Trezeguet volt.

Eredmény, döntő:
Olaszország-Franciaország 1-1 (1-1, 1-1, 1-1), tizenegyesekkel: 5-3
Berlin, 69 ezer néző
v. Horacio Elizondo (argentin)
Olaszország: Buffon – Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso – Camoranesi (Del Piero, 86.), Pirlo, Gattuso, Perrotta (Iaquinta, 61.), Totti (De Rossi, 61.) - Toni
Franciaország:  Barthez – Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal – Makelele, Vieira (Diarra, 56.), Ribery (Trezeguet, 99.), Zidane, Malouda – Henry (Wiltord, 107.)
gól: Zidane (7., 11-esből), Materazzi (19.)
sárga lap:Zambrotta (5.) ill. Sagnol (12.), Diarra (76.), Malouda (112.)
piros lap: Zidane (110.)

A 18. labdarúgó világbajnokság fináléja rögtön a franciák ijedtségével kezdődött, majd rövid idő múlva az olaszokéval folytatódott: Henry a 3. percben ütközött, és percekig fogalma sem volt, mi történik körülötte, nem tért magához a kábulatból, s úgy tűnt, nem tudja folytatni a meccset. A szakszerű ápolásnak köszönhetően azonban visszaállt, és néhány perc múlva már együtt örülhetett a többiekkel: a 6. percben Malouda esett el az olasz16-oson belül, Elizondo játékvezető pedig szabálytalannak látta Materazzi megmozdulását, és büntetőt ítélt. Zidane volt az ítéletvégrehajtó, lövése után a labda a lécről vágódott a gólvonal mögé, 0-1.

A folytatásban magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak az olaszok, és bő tíz perccel az első gól után sikerült egyenlíteniük: a 19. minutumban Pirlo jobb oldali szögletét követően Materazzi fejelt védhetetlenül Barthez kapujába, 1-1.

Az egyenlítés után visszavettek az iramból a csapatok, és inkább a biztos védekezésre törekedtek. Henry minden megmozdulása veszélyt hordozott magában Buffon kapuja előtt, Totti ugyanakkor passzív volt, alig került kapcsolatba a labdával. Az olaszok csak szögletekből tudtak veszélyeztetni, de a sarokrúgásokból szinte mindig, Toni egy alkalommal a felső kapufára fejelte a labdát.

A szünet után érthetetlen módon teljesen visszaálltak az olaszok, Tottit lecserélte Lippi mester, nem volt igazán támadó jellegű játékos a középpályán, így Tonihoz csak a legritkább esetben jutott el a labda. A másik oldalon Zidane, Ribery és Henry viszont elemében volt, a nagyszerűen védő Buffon, és a szintén remek teljesítményt nyújtó Cannavaro azonban rendre megakadályozták a nagyobb helyzetek kialakulását.

A kilencven perc nem hozott döntést, jöhetett a hosszabbítás, amelyben ismét Zidane lépett elő főszereplővé. A jól játszó irányító a 105. percben a meccs egyik legnagyobb helyzetét hagyta ki: Sagnol ívelése után 10 méterről fejelt kapura, Buffon nagy bravúrral tornázta ki a labdát a léc alól.

A meccs legjobbja: Fabio Cannavaro ezúttal is letette névjegyét, számára nem volt reménytelen szituáció, minden francia támadásnál azonnal a labda kzelében termett és legtöbbször sikeresen megállította az ellenfél támadását.
 (foci.hu)